Nta2 (2., 3., 4. követelmények)

2. követelmény
A Tanács 80/68/EGK irányelve (1979. december 17.) a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről.
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy:
a) megakadályozzák az I. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetését, és
b) korlátozzák a II. listán szereplő anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetését úgy, hogy elkerüljék az ilyen vizeknek ezekkel az anyagokkal való szennyezését.

I. lista
Az I. lista olyan egyes anyagokat tartalmaz, amelyek a következőkben felsorolt anyagcsaládokba és anyagcsoportokba tartoznak, kivéve azokat, amelyek toxicitásuk, lebomlásuk és az élő szervezetekben való felhalmozódásuk szempontjából kis kockázatot jelentenek és ezért nem sorolandók az I. listába.
Azok az anyagok, amelyek a toxicitás, a lebomlás és az élő szervezetben való felhalmozódás szempontjából a II. jegyzéknek felelnek meg, a II. jegyzékbe sorolandók.
1. Szerves halogénvegyületek és olyan anyagok, amelyek a vízi környezetben ilyen vegyületeket képezhetnek,
2. Szerves foszforvegyületek,
3. Szerves ónvegyületek,
4. Olyan anyagok, amelyek rákkeltő, mutagén vagy teratogén tulajdonságúak vízi környezetben vagy azon keresztül
5. Higany és vegyületei,
6. Kadmium és vegyületei,
7. Ásványolajok és szénhidrogének,
8. Cianidok

II. Lista
A II. lista olyan anyagokat és anyagkategóriákat tartalmaz, amelyek az alább felsorolt anyagcsaládokba és anyagcsoportokba tartoznak, és amelyek káros hatást gyakorolhatnak a felszín alatti vízre.
1. A következő félfémek és fémek, valamint vegyületeik:
1. Cink                        11. Ón
2. Réz                         12. Bárium
3. Nikkel                     13. Berillium
4. Króm                      14. Bór
5. Ólom                      15. Urán
6. Szelén                     16. Vanádium
7. Arzén                      17. Kobalt
8. Antimon                 18. Tallium
9. Molibdén                19. Tellúr
10. Titán                     20. Ezüst
2. Biocidek és származékaik, amelyek nem szerepelnek az I. listán.
3. Olyan anyagok, amelyek káros hatásúak a felszín alatti víz ízére és/vagy szagára és olyan vegyületek, amelyek hajlamosak ilyen anyagok képzésére ilyen vízben és hajlamosak arra, hogy alkalmatlanná tegyék azt emberi fogyasztásra.
4. Mérgező vagy bomlásálló szerves szilíciumvegyületek és olyan anyagok, amelyek ilyen vegyületeket hajlamosak előidézni vízben, kivéve azokat, amelyek biológiailag ártalmatlanok vagy vízben gyorsan átalakulnak ártalmatlan anyagokká.
5. Szervetlen foszforvegyületek és elemi foszfor.
6. Fluoridok.
7. Ammónia és nitritek.

A vonatkozó magyar jogszabályok:

219/2004. (VII. 21.) Korm. Rendelet a felszín alatti vizek védelméről

3. követelmény
A Tanács 86/278/EGK irányelve (1986. június 12.) a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről.
Ezen irányelv alkalmazásában:
a) „iszap":
1. háztartási vagy települési szennyvizeket kezelő szennyvíztisztító művekből és más, a háztartási vagy települési szennyvizekhez hasonló összetételű szennyvizeket kezelő szennyvíztisztító művekből származó iszap;
2. oldó medencék és szennyvíz kezelésére szolgáló más hasonló berendezések visszamaradó iszapja;
3. az 1. és 2. pont alatt nem említett szennyvíztisztító berendezések visszamaradó iszapja;

b) „kezelt iszap":
olyan iszap, amely biológiai, kémiai vagy hőkezelésen, tartós tároláson vagy más kezelésen esett át, amely jelentős mértékben csökkentette bomlási képességét és az alkalmazásával járó higiéniai kockázatokat;

Az a) bekezdés 1. pontban említett iszapot csak ezen irányelvnek megfelelően szabad használni a mezőgazdaságban.
A 2. pontban említett iszapot olyan feltételek mellett lehet a mezőgazdaságban használni, melyeket az érintett tagállam adott esetben szükségesnek tekint az emberi egészség és a környezet védelme szempontjából,
A 3. pontban említett iszapot csak abban az esetben szabad a mezőgazdaságban használni, ha használatát az érintett tagállam szabályozza.

A vonatkozó magyar jogszabályok:

50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól

4. követelmény
A Tanács 91/676/EGK irányelve (1991. december 12.) a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről.
Ezen irányelv célja a mezőgazdasági forrásokból származó nitrátok által okozott vagy indukált vízszennyezés csökkentése, és a további ilyen vízszennyezés megelőzése.
A tagállamok meghatározott kritériumok szerint jelölik ki azokat a vizeket, amelyek a szennyezés által érintettek vagy érintettek lehetnek. A tagállamok veszélyeztetett területként jelölnek ki minden olyan ismert földterületet területükön, amely a fent említett vizekbe szivárogtatja a vizet és hozzájárul annak szennyezéshez.
A nitrátszennyezés szempontjából érzékeny terület (a továbbiakban: nitrátérzékeny terület):
a) a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő tó, továbbá valamennyi ivóvízellátási célt szolgáló vízgyűjtő területe;
b) minden
ba) karsztos terület, ahol a felszínen vagy 10 m-en belül a felszín alatt mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók,
bb) üzemelő és távlati ivóvízbázis, ásvány- és gyógyvízhasznosítást szolgáló vízkivétel külön jogszabály szerint kijelölt vagy lehatárolt védőterülete,
bc) a ba) és bb) pontba nem tartozó karsztos terület, ahol a felszín alatt 100 m-en belül mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók, kivéve, ha lokális vizsgálat azt bizonyítja, hogy nitrogéntartalmú anyag a felszínről 100 év alatt sem érheti el a nevezett képződményeket,
bd) olyan terület, ahol a fő porózus-vízadó összlet teteje a felszíntől számítva 50 m-nél kisebb mélységben van;
c) Minden olyan víz vízgyűjtő területe, amelyben

a nitráttartalom az 50 mg/l értéket, ivóvíz célú használat esetén a 25 mg/l értéket meghaladja,
a nitrogénvegyületek hozzájárultak az eutrofizáció kialakulásához;

A vonatkozó magyar jogszabályok: